Igazgyöngy

A gyöngy az alsóbb rendű kagylók, és osztrigák nem ehető válfajainak egy védekező mechanizmusa lévén jön létre. Az igazgyöngy lényegében egy szerves drágakő. Az igazgyöngyöket megkülönböztethetjük az alapján hogy tenyésztettek, vagyis emberi beavatkozás révén jöttek létre, vagy természetes úton képződtek.

A gyöngyök tehát szerves alapanyagból állnak, amely koncentrikus réteget alkot. Ezekbe rakódik le a mészsó. A gyöngy azokból a rétegekből áll, mint a kagylóhéj.

Milyen kövekkel készítik - Igazgyöngy

A hibátlan gyöngynek nincsen saját színe, csak színjátéka van. Színe és fénye a mészlerakódás módjától és alapanyaga átlátszóságától függ, az előbbitől kapja csillogó színjátékát, az utóbbitól fényét.

A gyöngyöt már régen is ismerték. Az arabok szállították őket a Perzsa-öbölből, ahol még ma is halásszák. Indiában már az őskorban is ismerték a gyöngyöt, a biblia is említi és Egyiptomban is igen régen ismerték. Európában Theophrastus említi legelőször. Rómában különösen Pompejus idejében igen nagy fényt űztek a gyönggyel és egy-egy nagyobb gyöngyért hihetetlen összegeket fizettek.

A gyöngy nem olyan kemény és ellenálló mint a drágakövek. A gyöngy fénye idővel eltűnik, különösen, ha gyakori hőmérséklet-változások érik, vagy a viselésnél a test verejtékével érintkezik. A legkisebb gyöngyök nagyon aprók, homokszemcse nagyságúak, a legnagyobb ismert gyöngy 35 mm hosszú és 27 mm széles és körtealakú. A legszebb keleti gyöngyök egyike a moszkvai Zosima testvérek gyűjteményében található, tökéletesen gömbölyű, nincsen átfúrva, csodálatos ezüstfénye van és 27 7/8 karát nehéz.

Venezuela partjain még most is halásszák. Ezek a nyugati gyöngyök, annak ellenére, hogy nagyok, mégis jóval kisebb értékűek, mint a keletiek, mert ólomszürke színárnyalatuk van. A legtöbb nagy gyöngy a perzsiai és az amerikai termőhelyekről való. Az európaiak, kiváltképpen a bajor (édesvízi) gyöngyök nem túl nagyok, csak igen ritkán érik el a borsónagyságot.